Sokszor azt halljuk, látjuk, gondoljuk, hogy attól leszünk jók, ha kitartunk.
Ha nem adjuk fel.
Ha bírjuk.
Ha végigcsináljuk.
Ha akkor is megyünk tovább, amikor már nagyon nehéz.
A kitartás valóban lehet erő.
De mi van akkor, amikor már nem előrevisz, hanem benne tart valamiben?
„Majd jobb lesz.”
Talán mindannyian mondtuk már magunknak.
„Majd ha változik a főnök.”
„Majd ha lezárul ez a projekt.”
„Majd ha kevesebb lesz a munka.”
„Majd ha végre észreveszik, amit beleteszek.”
„Még ezt kibírom.”
És közben telnek a hónapok.
Lehet, hogy egy ideje már érzed, hogy valami nem jó, mégis maradsz. Mert talán tényleg változni fog. Mert már eddig is kitartottál. Mert most nem adhatod fel.
De honnan tudod, hogy még kitartasz valami mellett vagy már csak benne ragadtál?
Amit már beletettél, az nem kötelez arra, hogy folytasd.
„Már öt éve itt dolgozom.”
„Már ennyi mindent elértem.”
„Már ennyi energiát tettem bele.”
„Nem hagyhatom most abba.”
Érthető gondolatok.
Csakhogy az, hogy eddig ezt választottad, nem jelenti azt, hogy ma is ezt választanád.
A múltadat nem tudod megváltoztatni.
De azt meg tudod nézni, hogy azzal, amit ma már tudsz, ugyanazt a döntést hoznád-e.
Állj meg egy pillanatra.
Tedd fel magadnak ezt a kérdést:
Ha most, mindent tudva, amit ma tudok, újra dönthetnék, ezt választanám?
Ugyanazt a munkahelyet?
Ugyanezt a pozíciót?
Ugyanezt a működést?
Ugyanezt a helyzetet?
Megtenném újra?
Nem azt kérdezed:
„Megérte-e az eddigi öt év?”
Nem azt:
„Hogyan tudnám még kibírni?”
Hanem ezt:
Ha most lenne előttem ez a döntés, újra ezt választanám?
Lehet, hogy igen.
És az is lehet, hogy nem.
Mindkét válasz fontos.
Mert a válaszod megmutathat valamit abból, amit ma már másképp látsz, mint akkor, amikor először döntöttél.
És ha a válasz nem?
Ez még nem jelenti azt, hogy holnap fel kell mondanod.
Sőt.
Lehet, hogy először csak tisztázni kell, mi az, ami valójában nem működik.
Mi változtatható?
Mi nem?
Mihez van neked mozgástered?
Mihez kell mások döntése?
Milyen lehetőségeid vannak?
És melyik lehetőség mit jelentene számodra?
Egy munkahelyi helyzetben ráadásul nem csak azt érdemes megnézni, hogy mit szeretnél, hanem azt is, hogy milyen munkajogi, HR-es, szervezeti és gyakorlati szempontokat kell figyelembe venned.
Mert lehet, hogy amit elsőre egyetlen problémának látsz, valójában több dologból áll össze.
És lehet, hogy a megoldás sem egyetlen nagy döntés.
Nem minden helyzetből kell kilépni
Van, amikor változtatni kell.
Van, amikor határt kell húzni.
Van, amikor érdemes valamit újratárgyalni.
Van, amikor segítséget kell kérni.
És van, amikor végül arra jössz rá, hogy nem szeretnéd tovább ugyanazt az utat járni.
De az is lehet, hogy maradsz.
Csak már másképp.
A lényeg nem az, hogy mindig kitarts.
És nem is az, hogy mindig válts.
Hanem az, hogy ne csak azért folytasd, mert már eddig is folytattad.
Talán nem az a kérdés:
„Meddig bírom még?”
Hanem:
„Akarom még ugyanígy folytatni?”
Mert a felismerés nem feltétlenül azt jelenti, hogy azonnal mindent meg kell változtatnod.
Lehet, hogy csak azt jelenti:
most már máshogy nézek erre a helyzetre.
És innen lehet elindulni.
Először a felismerés.
Aztán a döntés.
Majd a megvalósítás.
